Az adott területen a termőhelynek és az elfogadott rendeltetésnek leginkább megfelelő faállománytípus.

Egy károsított faállomány beteg, illetve elhalt egyedeinek kitermelése. A biológiai sokféleséget javító és az erdő működőképességét segítő őshonos holtfákból (lábon álló kiszáradt, vagy kidőlt törzsek) azonban kellő mennyiséget meg kell hagyni.

Egykorú faállományról beszélünk, ha a faállomány fáinak kora azonos, vagy közel azonos.

Egy fafaj által elfoglalt terület, és az állomány fái által elfoglalt összes terület hányadosa (általában százalékban kifejezve).

Az élővilágnak egy adott térbeli helyen (élőhelyen) előforduló olyan szervezett egysége, amelyben különböző élő szervezetek állományai meghatározott kapcsolatrendszerben élnek együtt.

Az állományokat alkotó élő fák összes föld feletti bruttó fatérfogata (kéreggel, gallyal együtt).

A faállomány fejlődését a kitűzött célnak megfelelően befolyásoló erdőművelési beavatkozások (tisztítás, gyérítés).

Ipari feldolgozásra vagy energetikai hasznosításra az er-dőben aprítással előállított féltermék. Alkalmas a vágásté-ri hulladék (apadék) hasznosítására is.

Az erdőgazdálkodással kapcsolatos szakmai irányítási, szervezési, tervezési és hatósági feladatok ellátása.

Az erdészeti táj az a földrajzilag összefüggő, meghatározott domborzattal és makroklímával rendelkező terület, amelyen a nagyjában azonos termőhelyen a jellemző és jellegzetes növekedésű fafajok állományaiban az erdőgazdálkodás tennivalói egységesíthetők.

Erdőfelújításnak minősül az erdő kitermelt, vagy kipusztult faállományának újbóli létrehozására irányuló tevékenység, mely történhet természetes úton és mesterségesen.

Az erdővagyon fenntartására, erdei termékek termelésére és szolgáltatások nyújtására irányuló összehangolt, céltudatos tevékenységek összessége.

Az erdei javak és produktumok betakarítása (faállomány véghasználata), felkészítése és értékesítése. Tárgya első-sorban – mint főhasználat – a faanyag, de jelentős szere-pe van az ún. mellékhasználatnak is (gyanta, kéreg, mag, bogyó, gomba, vad stb.).

Magában foglalja mindazon, az erdőt befolyásoló racio-nális és kellő időben meghozott – a természettudományi ismereteken alapuló – beavatkozásokat, melyek annak állapotát egy megkívánt irányba viszik, anélkül, hogy az erdő természetes produktivitását korlátoznák.

Az a védett erdő, amely a természetközeli (őserdő-szerű) környezeti rendszerek megőrzésére és az erdőfejlődés kutatására szolgál.

Minden olyan tevékenység, amely új erdők, fasorok, facsoportok létrehozását eredményezi (erdőtelepítés, erdőfelújítás, fásítás).

Olyan erdősítés, amely eredetileg erdőtlen területen – minden esetben mesterséges úton (magvetés, csemete-,ill. dugvány ültetés) – történik.

A körzeti erdőtervben megfogalmazott feladatok és haszonvételi lehetőségek évenkénti ütemezése a gazdálkodó által. A kötelezően elkészítendő tervet az erdészeti hatóság hagyja jóvá.

A valamilyen szempontból egységnek tekinthető erdőterületen (pl. erdőrészlet) található fák összessége.

A faállomány összetétele fafaj, kor, eredet, átmérő, magasság, minőség és más jellemzők szerint.

Az erdők faállományának fafajösszetételére utaló jellemző. A faállománytípusok főfafajból és mellékfafajokból állnak. Elnevezésük a főfafaj alapján történik.

Nagyobb területi egységek fafajainak terület szerinti megoszlását jelenti, százalékban kifejezve.

Egy faállomány fakészletén általában a föld feletti (tehát a tuskó mennyisége nélküli) bruttó (kéregszázalékkal, vékony faanyaggal, termelési és egészségügyi apadékkal nem csökkentett) fatérfogatot értjük.

Külterületen található, erdőnek, szabad rendelkezésű erdőnek, vagy erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló földterületnek nem minősülő, fával, faállománnyal borított terület. Ilyenek például jellemzően az egyes volt zártkerti erdők, a kisebb területű erdőfoltok, facsoportok, erdősávok, fasorok, fás legelők.

Célja az erdők természetes úton való felújítása. Az idős állomány fáinak kitermelése több szakaszban, időben is eltolva úgy történik, hogy elősegítse az új, fiatal állomány megtelepedését.

A faállományok korától számított következő 10 éves időszakban várható összfatermésének átlagos 1 évi növedéke.

Az a fafaj, amely az állomány jellegét, nevelését, vágáskorát elsősorban meghatározza. Általában annak a fafajcsoportnak a legfontosabb fafaja, amely a véghasználat elérésekor várhatóan a legnagyobb elegyarányt fogja elérni.

A haszonvételi gyérítés a véghasználati kor elérése előtt lévő erdőben kismértékű, folyamatos faanyagnyerés, melynek következtében felújítási kötelezettséget nem keletkezik. A haszonvételi gyérítés során 1–3 évente történő fakitermeléssel a faállomány átlagos záródása maximum 5%-kal csökkenhet.

A kitermelt fa méret és minőségbeli tulajdonságai alapján történő osztályozása, annak feldarabolását megelőzően, melynek célja az erdei választékok nyerése.

Mindazon fafajok, melyek az adott ország területén, vagy egy nagyobb természetföldrajzi egységben (pl. Kárpát-medence) nem őshonosak, oda betelepítéssel vagy behurcolással kerültek.

Gyors, robbanásszerű terjeszkedéssel megjelenő idegenhonos faj.

Ide tartoznak az ipari tovább-feldolgozásra alkalmas faválasztékok, pl. lemezipari rönk, fűrészipari rönk, bányafa, papírfa, rostfa stb.

A szálalás a faállomány évről évre megismétlődő, állandóan folyó, szálanként történő kitermelése, melynek során a faállomány szerkezetében lényeges változás nem áll elő. Egyazon területen a vágás, a felújítás és a nevelés összekapcsolódik, tehát az így kialakult erdőnek nincs vágásterülete és vágáskora.

Az erdő rendeltetésének betöltését, folyamatos fenntartásának, szolgáltatásainak, haszonvételeinek biztosítását és javítását, az erdőhöz fűződő közérdek érvényesülését szolgáló adatállomány, valamint hosszú távú erdőállomány-gazdálkodási előírás és iránymutatás.

Egy nagyobb térséget, területet jellemző éghajlat. Kialakulására a makroklimatikus tényezők (földrajzi szélesség, tengerszintfeletti magasság, óceánoktól való távolság) vannak hatással.

Szálanként vagy csoportban az állományalkotó fafajok mellett fordulnak elő, részarányuk a 30 %-ot nem éri el.

Amelynek során a letermelt vagy kipusztult és eltávolított faállomány helyén az ember magvetéssel, csemete- vagy dugványültetéssel hoz létre új erdőt.

A domborzat (kitettség, lejtés) módosító hatására kialakuló, kisebb területet jellemző, de ott állandóan kimutatható és a makroklímától eltérő (annál szárazabb vagy nedvesebb) éghajlat.

Növénynemesítési módszerekkel létrehozott faj alatti egység, amely bizonyos tulajdonságaiban a faj egyéb alakjaitól lényegesen különbözik.

Az adott időszak alatti, gyarapodásból származó méretváltozások összege. Alapértelmezésben fatérfogat-növedéket jelent, m3/év dimenzióban kifejezve.

A középkorú és idősebb, tehát érett faállományokban a vastagsági növekedést elősegítő nevelővágás.

Mindazon fafajok, melyek az adott ország területén, vagy egy nagyobb természetföldrajzi egységben (pl. Kárpát-medence), ill. annak egy adott tájegységében természetesen – nem betelepítés vagy behurcolás révén – előfordultak, vagy előfordulnak.

Olyan hosszan elnyújtott fokozatos felújítóvágás, hogy a felújítás – és a véghasználat – ideje eléri a faállomány vágáskorának a felét.

Mindazon fafajok, melyek az adott ország területén ill. egy nagyobb régióban őshonosnak tekinthetők, de az adott tájegységben (erdészeti tájban) azonban természetes módon nem fordulnak elő. Az adott terület természetes, természetszerű erdőtársulásainak nem tagjai.

Adott területen (erdőrészletben) található összes faegyed egyidejű kitermelése.

Amikor a kitermelésre kerülő faállomány talajra hulló magjából keletkezik az új erdő.

A lehetséges (potenciális) természetes erdővegetáció osztályozásának alapegysége. A csoportok kialakítása a többé-kevésbé azonos termőhelyi-ökológiai adottságú, szerkezetű, (megjelenésű, szintezettségű) és növényi összetételű erdőtársulások összevonásával történt.

Amikor a kitermelésre kerülő faállomány gyökeréről vagy tuskójáról keletkezik az új erdő.

Fiatal állományokban az állományszerkezet teljes kialakítására és bizonyos fafaj-elegyarány szabályozásra irányuló nevelővágás.

Esetében a faállomány fáinak kora két vagy több eltérő értékkel jellemezhető.

Fiatalabb, úgynevezett „rudas korú” faállományokban az ígéretes fák kiválogatására, illetve a magassági növekedés elősegítésére irányuló nevelővágás.

Tüzelés célját szolgáló választék. Egy részét a faipar is hasznosíthatja (pl. faszéngyártás, illetve választék átminősítéssel, rostfaként a faforgácslemez gyártás).

Az a kor, amelyben – több szempontot figyelembe véve – optimális az adott állomány főfafajának véghasználata.

A vágáséretté váló, idős állományok teljes letermelése, illetőleg az erdőfelújítás érdekében történő megbontása.

Mint állapotjellemző, az állomány fái által elfoglalt terület és az állományterület hányadosa. Általában százalékban adjuk meg.