Környezetgazdálkodás

Cikksorozatunk utolsó, befejező részében néhány általános elvet foglalunk össze, illetve kitérünk a bővített talajvizsgálati eredményekben is szereplő mező- és mikroelemek jelentőségére. Az új KAP ST AKG-ban már alapkövetelmény ezen összetevők vizsgálata is. Tehát a jogszabályi kötelezettség, illetve pályázati feltételek teljesítése miatt egyre több gazdálkodónak kötelező a szűkített vagy a bővített talajvizsgálat elvégeztetése. Mi is a lényegi különbség a két típusú vizsgálat között?

Szűkített talajvizsgálat: pH (kémhatás), humusztartalom, KA (Arany-féle kötöttség), vízoldható összes só, CaCO3, NO2+NO3, P2O5, K2O.

Bővített talajvizsgálat: pH (kémhatás), humusz tartalom, KA (Arany-féle kötöttség), vízoldható összes só, CaCO3, NO2+NO3, P2O5, K2O, Na, Mg, SO4, Mn, Zn, Cu. Fentiekből látszik, hogy a bővített vizsgálati eredménnyel képet kaphatunk talajaink mező – illetve mikroelemkoncentrációs viszonyairól is. Ezt mindenképpen javasoljuk megismerni, hiszen sok esetben nem a nitrogén, a foszfor, illetve a káliumtartalom hiánya a meghatározó oka növényeink nem megfelelő fejlődésének, hanem mint az emberi szervezetnél is a mező- vagy mikroelemek hiánya. Forrás: novenytaplalas.hu

Fentiekhez a klasszikus Liebig-féle minimum törvény adja az alapokat, miszerint hiába jut hozzá a növény az összes tápelemhez, mert ha mondjuk a kalcium nem elegendő a talajban, akkor a növény sárgulni fog és végül elpusztul. Tétele szemléltetésére egy olyan öreg hordót használt, amelyiknek a dongái már különböző hosszúságig elkorhadtak. Azt mondta, hogy hiába a legtöbb donga egészséges, a hordót mégis csak a legjobban elkorhadt donga magasságáig lehet feltölteni, a növényélettan nyelvén; az van minimumban.

Magnézium (Mg) – Magnézium

A Mg viselkedése a talajban sok tekintetben hasonlít a kalciuméhoz. A Mg-karbonátok vízben való oldhatósága jobb, mint a Ca-karbonátoké, ezért a talajok először mindig Mg-ban szegényednek el és csak utána Ca-ban. A növényekben a Mg, mint a klorofill alkotórésze fontos szerephez jut az asszimilációs folyamatokban. Hiánya esetén csökken a növények szénhidráttartalma, pl. a burgonya keményítőtartalma. A Mg-hiány tünetei először az idősebb leveleken jelentkeznek, klorofillpusztulásból erednek. Ennek következtében az alsóbb levelek sápadttá válnak, de közben az érintett levelek főér és környéke továbbra is zöld marad. A hiány előre haladtával a klorotikus felületeken sárga, narancssárga, vörös, majd barna, elhaló foltok alakulnak ki. A túlzott káliumtrágyázás magnéziumhiányt produkálhat. Magnéziumtöbblet esetén kalciumhiány alakul ki, amelynek hatására a növény gyökérzete károsodik, a hajtáson pedig kalciumhiányos tünetek jelennek meg.

Vas (Fe) – hiánya hasonlóképpen az erezet sárgulásával jelentkezik, mint a magnézium hiányánál, de ebben az esetben először a fiatal növények sárgulnak, s erőteljes hiánya esetén az egész növény sárgul, „klorotikus” tünetek jelentkeznek. Különösen meszes talajok jellemzője, ahol a mész csökkenti a vas felvételi lehetőségét. A vas nem alkotórésze a klorofillnek, azonban hiányában csökken a klorofill képződése.

Mangán (Mn) – a mangán hiánya hasonlóképpen jelentkezik, mint a vas és magnézium hiánya ezért, ha ezek a tünetek jelentkeznek a legjobb elvégezni a talaj elemzését. A mangán is, mint enzimaktivátor vesz részt az élettani folyamatokban és a Mg-hoz és a Fe-hoz hasonló szerepet tölt be. A mangán kedvezően hat a szénhidrátok képzésére a növényekben, a jó Mn-ellátás növeli a cukorrépa cukortartalmát. A Mn-ellátásra – de a vaséra is - érzékeny a zab, és hiányára ún. „szárazfoltossággal” reagál. Mn-igényes növények még a spenót, borsó és a rizs. A kétszikűeknél háló-, illetve mozaikszerű klorózis figyelhető meg a levélerek között, később a levélszövetek elhalnak, barna pontok, illetve foltok jelennek meg. Mn-hiány elsősorban a nagy szerves anyag tartalmú láptalajokon és karbonátos, lúgos kémhatású talajokon fordul elő.

Cink (Zn) – a cink hiánya a növény fejlődését gátolja, a növények kis leveleket hajtanak és szélei deformáltak lehetnek. A cink felvételét a gyakorlatban döntően a talaj kémhatása és foszfortartalma határozza meg. Feltételezik, hogy a túlzott foszforellátás a növényben is zavart okozhat. A cink enzimaktivátor, mely által szabályozza a növények növekedését. Nem érzékenyek a cinkhiányra a gabonafélék, így a zab, a búza, az árpa és a rozs. Valamivel érzékenyebb a burgonya, a paradicsom, a cukorrépa, a lucerna és a vörös here. Érzékenyen reagál a cinkhiányra a kukorica, a komló, a len és a bab. Ugyancsak érzékenyek a különböző gyümölcsfélék és a szőlő. A cinkhiány többnyire klorózis formájában figyelhető meg a fiatalabb levelek interkosztális részein. A levelek kicsinyek („little leaf”).

A térkép világoskék színnel a "valószínűsíthetően cinkhiányos" területeket jelzi, sárgával a "feltehetően nem cinkhiányos" talajok területeit. (A cinktartalmon kívül a városokat narancssárgával és az erdőségeket zölddel jelölik a térképen).

Réz (Cu) – ezen elem hiánya ritkán fordul elő, mivel a növényeknek kevés mennyiségben van rá szüksége. Ha hiánya mégis előfordul, a tünetek a gabonaféléknél a levélcsúcsok fehéredésével kezdődik: keskeny, összesodródott levelek képződnek, deformálódnak. Hiányára legérzékenyebbek a zab, az árpa, a búza. A Cu-hiány kedvezőtlen a generatív szervek képződésére. Nem kellő Cu-ellátás esetén hiányos a buga- és kalászképződés, illetve csökkent szemképződés figyelhető meg, üres kalászok alakulnak ki. A rézhiány tehát kedvezőtlenül hat a generatív szervek képződésére, ami terméskieséshez vezet. Újabban a növények rézellátottságának jellemzésére a Cu/N hányadost használják, mivel a réztartalom függ a nitrogénellátottságtól.

Molibdén (Mo) – hiánya szintén ritkán fordul elő. Az öregebb majd fiatalabb levelek szürkészöldek, míg az új hajtások elhalnak, gátolt növekedés figyelhető meg. A molibdén számos enzim komponense. Hiányában csökken a cukortartalom, és az aszkorbinsav bioszintézise gátolt, továbbá a növényekben a klorofilltartalom kisebb. A keresztesvirágúak és ezek közül a káposztafélék (karfiol, bimbós kel) több molibdént igényelnek. A karfiolnál a molibdénhiány a rózsaképződés elmaradását okozza. A kétszikűek molibdénigénye nagyobb, mint az egyszikűeké.

Cikksorozatunkban megjelent korábbi cikkeink:

• Amiről a talajvizsgálati eredmények beszélnek I.
• Amiről a talajvizsgálati eredmények beszélnek II.
• Amiről a talajvizsgálati eredmények beszélnek III.
• Amiről a talajvizsgálati eredmények beszélnek IV.
• Amiről a talajvizsgálat eredmények beszélnek V.
• Amiről a talajvizsgálati eredmények beszélnek VI.

Reméljük, hogy cikksorozatunkkal hozzásegíthettük a gazdálkodókat a talajvizsgálati eredmények jobb áttekinthetőségéhez, értelmezéséhez és ezáltal a megfelelő döntések meghozatalához.

NAK KAP-hálózat ZTE / Sztahura Erzsébet